1. személyeknek, tárgyaknak, állatoknak egymás melletti v. mögötti elhelyezkedése. sorban állnak; sorba rakja a köveket. | így elhelyezkedő tárgyak, állatok összessége. | felvonuló v. harcoló katonák ilyen rendje. az első sorokban harcol. | (jelzőként) annyi, amennyi egy sorban van. öt sor szék; tíz sor kukorica.

2. összetartozó személyek összessége. elköltözik az élők sorából.

3. egymás melletti ülőhelyek sora. jegye az ötödik sorba szól.

4. írásjegyek, betűk vízszintes sora. ▸ a sorok között olvas | verssor. | vál v. sajtó írás, levél. soraidat megkaptam; ▸ e sorok írója

5. nép házsor, utca (egyik oldala). a túlsó soron. | <utcanévben:> csak egyik oldalán beépített utca. ajtósi dürer sor.

6. nép <kif-ekben:> katonai sorozás. sor alá kerül, megy.

7. ▸ végtelen sor

8. események, történések időbeli egymásutánja. ▸ sor kerül valakire sorra kerül valaki ▸ sor kerül valamire sorra kerül valami ▸ valakin, valamin van a sor soron van valaki, valami ▸ soron van valami ▸ soron levő, következő ▸ ez a világ sorja ▸ végső soron ▸ sort kerít valamire | ▸ valaminek a során

9. nép ügy, dolog, eset. ▸ hosszú sor ▸ nagy sor az nagy sora van annak

10. tárgyak, dolgok, jelenségek nagyobb mennyisége. adatok sora. | (jelzőként) ▸ egész sor egy sor egész sor nehézség. | ▸ egy sort jó sort jó sort aludt.

11. valakinek a helyzete, állapota, sorsa. jó sora van; paraszti sorban él.

[?←szer² ]

1. valakin, valamin rajta, ill. a felületén, tetején. a fiún [kabát van]; a kövön [áll].

2. vhol benn, ill. vmely helyiségben, intézményben. a konyhán, az egyetemen. | vmely helységben, településen, terepen. az erdőn, budán. | valaminek a színhelyén. temetésen.

3. vmely időben. azon a napon; télen.

4. <valamilyen> módon. [éles] hangon.

5. valakit, valamit fel-, ill. kihasználva, valamivel mint eszközzel. fián [élősködik]; autón [jár].

6. valami miatt. [megsértődik] a tréfán.

7. valamilyen állapotban, valamilyen körülmények között. békén [hagyja].

8. <vonzatként.> [gondolkodik] a dolgon; [segít] a betegen. | <vonzatszerűen, nu-val.> az erdőn [túl].

<némely magánhangzós végű mn-hez:> -an/-en. mohón.

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

I. mn

II. fn